Családi Bölcsődék

Menu

Nehéz helyzetek a bölcsődében – a harapós kisgyermek

Szerző: Nyári Szilvia  Dátum: 2024. 07. 24.

A kép csak illusztráció
Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Legutóbbi bejegyzések

A kisgyermeknevelők, szolgáltatásnyújtók és a szülők mind aggódnak, amikor egy bölcsődés korú kisgyermek harapós időszakon megy át.

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a bölcsődében megtörténő „harapás” esetek konfliktusokat eredményeznek a szülők között, a bölcsőde és a szülők között.

Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy ezt az aktuális viselkedést nem azonosíthatjuk a kisgyermek jóságának mértékével. Természetesen, ez nem tekinthető fokmérőnek a kisgyermek szüleire nézve sem. Teljesen hiábavaló a másik fél okolása, hibáztatása, elítélése, megszégyenítése, – ezek egyike sem oldja meg a helyzetet.

No, de mégis mi áll a jelenség mögött? Miért harap?!

Bőven találunk szakirodalmat, ami a kisgyermekek fejlődéséről szól és emellett minden szülő könnyen visszaemlékezhet gyermekének azon fejlődési szakaszára, amikor gyermeke oly módon gyűjtött tapasztalatot a világról, hogy mindent a szájába vett, megharapott. Ha úgy tetszik, információt gyűjtött és közben tanult. A csecsemők fogzás időszakában ráharapnak játékaikra, saját öklükre, szüleik vállára.

A harapás azonban kifejezési módja lehet zaklatottságnak, fel nem oldott feszültségnek is. A félelem, a csalódottság érzése szintén generálhatja a harapás cselekvését. A kisgyermek előre megfontoltan nem készül rá, hogy majd egyszer megharapja csoporttársát, netán a közelében lévő felnőttet. A felgyülemlett érzelemre a reakció hirtelen valósul meg és gyors, egy pillanat műve, valójában a felgyülemlett érzelmek kitörésének lehetünk tanújai.

A kisgyermek számára nehezen kezelhető érzelem lehet akár a szeparáció, akár más okozta félelem, csalódás, magány, kimerültség is például. Időszakosan a kisgyermek viselkedése „elterelhető”, azonban a harapás jelensége másnap, mással rendszeresen fog ismétlődni egészen addig, amíg az érzelem bennreked. Az érzelem agyi választ generál, az agy vegyületeket szabadít fel, amik cselekvésre késztetik a kisgyermeket. A harapás bekövetkezte után a meg nem értő környezet, az érzelmek oldása nélküliség a kiinduló érzelmet fokozza és ezzel az ördögi kör minden értelemben bezárul. A belső feszültség, a felhalmozódó érzelem függetlenül annak múltbéli távolságától mindaddig újra és újra, napról napra ugyanazt az agyi választ generálja és ugyanaz lesz az eredmény, amíg ez a sorozatos minta megszakításra nem kerül, vagyis a kisgyermek lehetőséget nem kap arra, hogy érzelmét megélje, kiadja, értő figyelmet kapjon és valós megértésben legyen része.

E folyamat megtapasztalása kellemetlen mind a kisgyermek, mind a szülő és a bölcsődében dolgozó kisgyermeknevelőnek, szolgáltatásnyújtónak is.

Hasonlatosságot mutat a harapás jelensége az óceánok partvidékén megfigyelhető természeti jelenséggel, a cunamival. A víz felszíne alatt áramlatok húzódnak meg, hullámok szegik át a végtelent láthatatlanul. Rétegei változatosak, a felszín alatti sekélyebb vizektől az állandó sötétség mélységéig terjednek. Időközben hatások érik a vizet a környezete változásai által, a benne és körülötte lévő élővilág által, éri napfény, sugárzás, szennyezés, elhaladnak és közlekednek rajta, benne, felette és partjai mentén. Ezek mind befolyásolják a víz általános és specifikus állapotát. Amikor adott állapotban bekövetkezik egy feltétlen reakciót kiváltó esemény (pl.: földrengés az óceán mélyén), akkor hirtelenjében az általános tartományon kívül eső, nagyon eltérő óriás hullám keletkezhet. Még ekkor sem észlelhető feltétlenül, hogy mi van készülőben a parton. A figyelmes szemlélő észlelheti, hogy a partvonalon a víz visszahúzódik, a madarak repülési iránya hirtelen megváltozik. A felszín alatt terjedő óriáshullám partot ér, kiemelkedik a felszín alól és hatalmas energiával fékezhetetlen pusztításba kezd.

A kisgyermek állapota, ha játéktevékenység közben harap, jellemzően az, hogy szeretné kimutatni az érzéseit, de nem képes saját erejéből erre, valójában értő figyelemért, segítségért kiált megnyilvánulásával.

A helyzet, – vagyis a harapás ténye – a jelen lévő felnőttekből is vált ki érzelmeket (hullámok terjedése a természetben is törvényszerű), ebben semmi meglepő nincsen.

Tanácsos ilyen helyzetben minél jobban uralkodni érzelmeinken. Ha az érzelem nálunk is átveszi az irányítást, akkor kudarcra lesz ítélve minden próbálkozásunk az adott pillanatban. Ehelyett törekedjünk arra, hogy a helyzet által kiváltott hirtelen tapasztalt érzelmeket átengedjük magunkon, elengedjük azokat és maradjunk a lehető legnyugodtabbak. Ahhoz, hogy a kisgyermekeket megnyugtassuk, – a harapó és a harapott kisgyermeket is -, előbb nekünk kell megnyugodnunk. A nyugalom erősíti a biztonság érzetét a kisgyermekekben és lehetőség teremthető a kiváltó, a harapás mögött meghúzódó érzelem felszínre hozásában történő előre lépésre. Ez megnyilvánulhat sírásban, kiáltásban, netán hisztiben, de akár nevetésben, kacagásban is. Törekedjünk arra, hogy eközben is maradjunk nyugodtak, beszéljünk kedves hangon a kisgyermekhez. Az alap problémát ezzel nem oldjuk meg, a további romlást előzhetjük meg. Az agresszió kifelé és befelé is hat, további kellemetlen érzéseket kelt a kisgyermekben. Amikor a kisgyermekhez, a kisgyermekkel beszélünk, változtassuk úgy testhelyzetünket, hogy egy legyen a szemmagasságunk, alakítsunk ki szemkontaktust. A non-verbális kommunikáció eszközein kívül szóban is fejezzük ki a kisgyermek számára érthető módon, hogy biztonságban van. Ez a helyzet lehetőséget adhat arra, hogy amennyiben a kisgyermek képes rá, elmondhassa, hogy mi bántja, mi okoz számára nehézséget, szomorúságot, dühöt, stb.

Fontos, hogy figyelmünkkel nem megjutalmazzuk a harapó gyermeket, hanem megsegítjük a helyzetet, az elakadását érzelmei kifejezésében. Az egyensúlyt a jelen lévő felnőttnek kell megtalálnia abban, hogy az érintett felek között hogyan osztja meg figyelmét, bevonja-e munkatársát. Megfelelő mértékű odafigyelést kell szentelni a harapást elszenvedő kisgyermek irányában is, hiszen a harapás komoly dolog, az ő biztonságérzete ugyanolyan fontos. Ennek kifejezése érdekében többször, gondos odafigyeléssel, a többiek számára is látványosan célszerű ellenőrizni a harapás helyét, természetesen mindenekelőtt a sérülés súlyosságának megfelelően el kell látni a sérültet.

Ami ezután jön, az is kihívás a bölcsődében dolgozó kisgyermeknevelő, szolgáltatásnyújtó számára, hiszen külön-külön személyesen kell tájékoztatnia a szülőket a történtekről. Ilyenkor egyúttal javasolható egy beszélgetés idejének kijelölése, amikor külön helyiségben, zavaró körülményektől mentesen lehetséges feltérképezni a harapás hátterét és javaslatok megtételére is sor kerülhet. Csakis a kifejezett és folyamatos együttműködés hozhatja meg a kívánt eredményt. Ha szükséges, szakember is bevonható a folyamat támogatása érdekében. Ez utóbbi különösen indokolt olyan esetben, amikor a harapás hosszú ideig fennáll, egyre súlyosabb és/vagy gyakoribb.

Ezen írás célja nem szakmai tanácsadás és nem tekintendő ajánlásnak sem. Az írásom célja az, hogy a hétköznapitól eltérően más perspektívából is megmutassam a bölcsődei nehéz helyzetek közül most épp a harapás kérdéskörét.

Előző posztjaink

Előző posztjaink