Családi Bölcsődék

Menu

Nehéz helyzetek a bölcsődében – neurodiverzitás

Szerző: Nyári Szilvia  Dátum: 2024. 08. 15.

children-preschool-playing
A kép csak illusztráció
Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Legutóbbi bejegyzések

Neurodiverzitás? Mit jelent ez a kifejezés?

A fogalom megalkotása Judy Singer magyar származású ausztrál szociológushoz köthető. A korábbi alapvetés az volt, hogy az eltérő idegrendszeri működéssel élő emberek (pl: autizmus) betegek, fogyatékkal élők, hétköznapi szóhasználattal élve „nem normálisak”. A neurodiverzitás görög eredetű szóösszetétel, melyben a ’neuro’ ideget, neuront jelent a ’diverzitás’ pedig sokféleséget.

Minden egyes ember idegrendszere nem szignifikáns módon és mértékben eltérő, egyedi. Az emberek többségére, nagy részére jellemző idegrendszeri működést neurotipikusnak tekintjük, vagyis általános kifejezéssel ez az emberek által „normális”-nak tartott idegrendszeri működés, ami szokásosnak mondható gondolkodáshoz vezet és ebből következően szokásosnak mondható viselkedést is eredményez. Az ettől adott spektrumon belül szignifikáns eltérést mutató – neurodivergens – idegrendszeri működés a neurodiverzitás koncepciója szerint nem rosszabb, mint a neurotipikus idegrendszeri működés, hanem más.

Judy Singer a neurodiverzitás szemléletével társadalmi mozgalmat indított, melynek lényegi alapgondolata az volt, hogy a neurodiverz kondíciók az emberi sokféleség megnyilvánulási formái, nem pedig betegségek.  Az idea a szociológus 1998-ban megjelent írásával datálható, azonban a mozgalom csak az utóbbi években erősödött meg.

Ez az elgondolás számos ponton eltér a hagyományos normarendszertől vagyis a társadalom által elfogadottan átlagosnak tekintett paraméter-tartománytól.

Itt jegyezném meg, hogy sok személy – akár kisgyermekekről beszélünk, akár felnőttekről –, akik valamely neurodivergens kondícióval élnek, nem rendelkeznek orvosi diagnózissal, tehát több ember lehet érintett e kérdéskörben, mint ahány emberről a kezelő, támogató rendszerek tudnak. Közben a statisztikai jelentések alapján a bölcsődéktől kezdve a szakiskolákig bezárólag évről évre nő a spektrumba tartozó gyermekek, fiatalok száma. Ez kihívást jelent már a bölcsődei ellátás megszervezése és a gondozás-nevelés során éppúgy, mint az oktatás évei alatt, azonban a probléma túlnyúlik a nevelés évein mivel a neurodivergens emberek – és gyermekek esetében a szüleik is – gyakran találják szemben magukat diszkriminációval, bántó bánásmóddal (bullying) vagy akár kirekesztéssel.

Társadalmi szempontból a neurodivergens személyek is adhatnak értékeket a közösségekben, a munkahelyükben vagy épp az oktatásban. Ilyen szemszögből vizsgálva a neurodiverzitás nem feltétlenül csak problémák halmaza lehet, hanem lehetőség vagy akár versenyelőny is. Utóbbi kulcsa lehet az érintett személyekhez való megfelelő hozzáállás, a relevánsan illeszkedő körülmények biztosítása. Nyilvánvaló és tipikus azonban, hogy világunk igen sok szempontból tekintve messze elmarad az optimálizálttól, vagyis a jelenlegi állapot a növekvő számú neurodivergens ember számára nem nevezhető ideálisnak.

Sokféle eltérő neurodivergens állapot létezik, nézzünk néhány példát:

Egyes kutatásokban pszichés állapotokról, mint például a trauma, a szorongás és a depresszió is ide soroltan olvashatunk. Erről és például a tehetség (giftedness) állapot ide sorolásáról is megoszlik a szakmai vélemény, bár tény, hogy ezen kondíciók fennállása egyértelműen az átlagtól eltérő gondolkodáshoz, és következésképpen viselkedéshez vezet.

A múlt

A történelem során egészen sokáig, körülbelül a XIX. század végéig az idegrendszeri működésben eltérő embereket elzárták, megbélyegezték. Az elkülönítés során gyakori volt az embertelen bánásmód és mivel betegnek tekintették ezeket az embereket, hát hogy is mondjam, az adott korban szokásosnak tekintett „kezeléseket” kapták.

A XX. század derekán az autizmus kutatásával megértést nyert, hogy az autizmus nem betegség, hanem egy spektrum. Az autizmus sajátossága, hogy ez igencsak különböző mértékű és különböző tulajdonságokban megjelenő lehet. Korábban az autizmust pl. Bleuler a skizofrénia egy típusaként mutatta be, nevezte meg. Elsőként a 40-es években publikáltak autizmussal diagnosztizált gyermekről (Donald Triplett, 1933.) Az Asperger-szindróma a 2010-es évek során beolvasztásra került az autizmus spektrumzavar fogalmába.

Bár az ADHD fogalma már a XX. század során javában létezett, a társadalomban szélesebb körben csak a 2000-es években kezdett ismertté válni.

A jövő – merre tovább?

Sok a fontos és fejlesztésre váró terület. Feltételezvén, hogy ideálisabb körülmények mellett a neurodivergens emberek helyzete jobbá válik, számukra (is) élhetőbb világ alakulhat ki. Ez egyben azt is eredményezheti, hogy mindenki hasznára teremtődhetnek élhetőbb körülmények a szükséges fejlesztések által.

Az egyik alap területi szektor a neurodiverzitás elfogadását és támogatását célzó edukáció és érzékenyítés lehet. Ehhez szükségesek megfelelő szakpolitikai keretek, szabályzók, protokollok.

A releváns jogi szabályozás általános célja (lehet) – figyelembe véve nemzetközi és hazai szabályozást is -, hogy biztosítsa a neurodivergens emberek jogait. Ilyenek például a kisgyermekek esetében az egyéni fejlettségi szintjüknek és állapotuknak megfelelő bölcsődei ellátás, a kondíciójukat figyelembe vevő és arra megfelelően választ adó oktatáshoz való hozzáférés (óvodás, iskolás korban), hozzáférés a szociális szolgáltatásokhoz, foglalkoztatáshoz, etc. Másfelől az értintettek számára védelmet is kell biztosítani jogszabályok útján. (pl.: hátrányos megkülönböztetés ellen, esélyegyenlőség biztosítására)  

Ezen írás célja nem szakmai tanácsadás nyújtása és nem tekintendő ajánlásnak sem. Az írásom célja az, hogy a hétköznapitól eltérően más perspektívából is megmutassam az eltérő idegrendszeri működéssel élő kisgyermekként, szülőként vagy munkáltatói/munkavállalói szerepben lévő felnőttként érintettek helyzetét, kitettségét.

Forrás:

What is neurodiversity? (Harvard Medical School, November 23, 2021, by Nicole Baumer, MD, MEd, Contributor, and Julia Frueh, MD, Guest Contributor)

Neurodiversity of the workforce and digital transformation: The case of inclusion of autistic workers at the workplace (ScienceDirect, 2021, by Emmanuelle Walkowiak)

Neurodiversity and Leadership (ScienceDirect, 2024, by Diana Heldfond, Elliot K. Fishman MD, Linda C. Chu MD, Ryan C. Rizk, Steven P. Rowe MD, PhD)

Towards a neurodiversity-affirmative conceptualisation of psycho-education in the context of autism (ScienceDirect, 2024, Lies Van Den Plas, Gert-Jan Vanaken, Jean Steyaert, Kristien Hens, Ilse Noens)

Autism, its cultural modulation and niche construction in societies: Reply to comments on: “Implications of the idea of neurodiversity for understanding the origins of developmental disorders” (ScienceDirect, 2017, Nobuo Masataka)

HUMAN RIGHTS: A REALITY FOR ALL, Council of Europe Disability Strategy 2017-2023

Előző posztjaink

Előző posztjaink